Előző cikkeinkben a túlsúly, az elhízás és a cukorbaj által okozott ártalmakat vettük górcső alá. Bemutattuk, hogy az emberi szervezet egészére, a szervekre, sejtekre, sőt a sejtalkotó molekulákra is micsoda „molekuláris veszélyt” hordoznak ezek az állapotok. Jelen cikkünkben „a koleszterin szinttel” (tudományosan: vér lipid profil), és a mandulagomba (Agaricus blazeiMurill.) valamint a bokrosgomba (Grifola frondosa Dicks.) hatóanyagainak – az említett ártalmakat csökkentő – hatásaival foglalkozunk.
A vérben található lipidek természetén keresztül belátható a „magas koleszterinszint” (azaz hiperkoleszterinaemia, hiperlipidémia, diszlipidémia, stb.) veszélye.
Biológiai értelemben a „lipid” szó a „vízben nem oldódó” azaz a zsíroldékony összetevőkre használt gyűjtőfogalom. Tagjai az energiaforrásként szolgáló zsírsavak, strukturális szerepet betöltő membrán-darabok (foszfolipidek), stb. Számos lipid (pl. a koleszterin is, lásd alább) speciális fehérjékkel kapcsolódva képes a vérben oldott állapotban maradni – ha egészséges mennyiségben és arányban van jelen minden lényeges összetevő.
De vajon mi a koleszterin? Mi a biológiai szerepe? Ténylegesen mennyire veszélyes a megemelkedett szintje?
A koleszterin egy szteránvázas molekula, ami a sejthártyák mechanikai stabilizálásában, azaz a „merevítésében” vesz részt, továbbá (többek közt) fontos, élettani szabályozáshoz szükséges, hormonok elő-anyaga. A lipoprotein egy a vérben lévő „koleszterinszállító” részecske, ami még fehérjéket (és triglicerideket) is tartalmaz, változó mennyiségben. A nagy sűrűségű lipoprotein „High Density Lipoprotein” (HDL) nagyobb mennyiségű fehérjét, míg az alacsony sűrűségű lipoprotein „Low Density Lipoprotein” (LDL) több koleszterint tartalmaz.
Nem hiába nevezik a HDL-t „jó koleszterinnek” és a LDL-t pedig „rossz koleszterinnek” – hiszen a HDL fehérjéi a zsíroldékony anyagok érfalakra tapadásától védenek – méghozzá a mennyiségükkel arányosan!
A 200 mg/dl tömegkoncentráció alatti összes koleszterin tartalmú lipid esetén (amennyiben nincs más betegség, pl. elhízás, cukorbaj) és ha a HDL 40 mg/dl feletti – akkor nem nő az érelmeszedés kockázata. 240 mg/dl összes vérzsír paraméter érték felett azonban – még más betegségek nélkül is – fokozott az érelmeszedés kockázata – ezért gyógyszeres beavatkozásra és/vagy életmód váltásra van szükség!
Hiperlipidémia esetén kb. 12 gramm fölötti „zsíros anyag” kering a vérben – és csak „hajszálon múlik”, hogy mikor kezd el kicsapódni, majd ereket elzárni! Pontosabban csak idő kérdése… És más tényezők, például gyulladások, érfal (endothel) sérülések, stb. csak tovább fokozzák a veszélyt. (A cukorbetegség szintén több molekuláris mechanizmussal is növeli a gyulladásos és szabadgyökös ártalmakat, lsd az előző cikkben.)
Ha az érfalon kiválik egy lipid komponens az érintett területen gyulladásos jelátviteli láncokat aktivál (lásd előző cikksorozatunkban). Ez falósejteket (makrofágokat) „vonz oda”, amik – ebben az esetben – több kárt okoznak, mint hasznot! Ugyanis ezek – az érfalak tisztítása helyett – még eszkalálják is a gyulladásos folyamatokat – és így további lipidek letapadását segítik elő!
Végső soron így alakul ki az érelmeszedés (atherosclerosis). Ez miatt van, hogy a keringési betegségek a vezető halálok: Az emberi életek kb. felét veszik el!
Szerencsére azonban a mandulagomba és a bokrosgomba összetevői közt számos (főleg a béta-glükánok, és azok poli- és monoszacharid komponensei) – változatos hatásmechanizmusokkal – hiperlipidaemia ellenes, valamint glükóz metabolizmust támogató – tehát vércukorszintet csökkentő hatású.
Hiperkoleszterinémiás patkányokban a mandulagomba etetése javította a vér-lipid paramétereket, továbbá a 30-50 kDa molekulasúlyú béta-glükánjai – már 200 mg/ttkg-os dózisban is – vércukorszint csökkentő hatásúak a streptozotocin (STZ) indukált cukorbeteg patkány modellen vizsgálva. Ez utóbbihoz izoflavonoid tartalma is hozzájárul, míg fenolos vegyületei gyulladást csökkentők és szabadgyök fogók.
A bokrosgomba poliszacharidjai (GFP) HepG2 sejtvonalon inzulin receptor protein (IRP) aktiválásával a sejtmembránban növelte a foszforilált AktSer473 másodlagos jelátvivő jelenlétét, ami gátolta a glikogén-szintáz kinázt (GSK). Ez konzekvensen stimulálta az intracelluláris glikogén szintézisét, ami elősegítette a glükóz felvételét a sejtbe (az inzulin-rezisztencia ellenére is).
Végül, jelen cikksorozatunk következtetésével egybehangzóan kijelenthetjük, hogy mindkét gombafaj hasznos anyagainak a jótékony hatásaira utalnak klinikai vizsgálatok – a népgyógyászati tapasztalatok, sejttenyészetes-, valamint állatkísérletes eredményeket mintegy megkoronázva.
Összeállította:
Szabó Nikolett
tudományos kutató
